brOKen 5.

Tegnap éjjel ráírtam. Sok boldogságot kívántam neki, és a barátnőjének. Örülök, hogy az a lány is talált magának boldogságot, legszívesebben megmondanám neki, hogy ölelje, csókolja helyettem is, ha már nekem nem sikerült megfognom őt. Kiengedtem a kezeim közül, hagytam elmenni. De majd évek múlva ráírok, és rájön, hogy mit hagyott ki, mikor éreztette velem, hogy nem vagyok fontos. Pedig én elhittem neki a hazug szavait, miszerint szép, erős vagyok, és ha adnék egy esélyt az életnek, lehetnék  boldog is. De nem baj, most visszazuhantam oda, ahonnan segített felállni... És most itt vagyok, lent a padlón, újra...