4, azaz négy napja nem beszéltem vele. Talán az én butaságomból, az én érzékenységemből. Megígértem neki, hogy többet nem írok. És ehhez tartom is magam. Tudja mennyire érzékeny vagyok, de nem érdekli. Az érzéseimet senki nem veszi figyelembe, csak én másokat. Én ilyen vagyok, meghallgatom mások nyavalygását, de a saját problémáimra nem marad időm. Ezért tört ki belőlem azon az éjszakán minden. Elmondtam neki a legféltettebb titkomat, a gyengeségemet. Ő megnyugtatott, szerinte nem vagyok gyenge, de én csak mondtam és mondtam, kiadtam magamból mindent. Ő is elmondott pár dolgot, de ez mi ahhoz képest, hogy én azt mondtam el neki, amit eddig soha senkinek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése